Könyvember 1. száma

K

önyvember

Első szám

2020. január

1.     Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!

Janne Teller: Semmi

Fülszöveg

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

Olvasás utáni első véleményem:

Brutális és letaglózó mű. Rengeteg gondolatot mozgatott meg bennem, sok érzelmet. Éppen ezért feltettem a 2020-as könyvklubos tervezett listára.
Mi az élet értelme? Mi alkot bennünket? Mit vagyunk hajlandók feláldozni és mit nem? Mi a szent és mi a profán? A provokátor és tevékenysége: hogyan bánjunk vele? Mi mit tennénk a Fontos Dolgok Halmazára? Áruba bocsáthatók- e az értékeink? Nem lesznek-e attól értéktelenek, azaz semmik? Kamaszok és az ő kegyetlenségük, életút keresésük. A csoportnyomás, annak hatásai. Mit érzékelnek mindebből a felnőttek? Hogyan reagálnak rá?
Egyszóval filozófiai és erkölcsi alapkérdések hemzsegnek ebben a rövid, egyszerű vonalvezetésű, mégis bonyolult műben. Az utószavak pedig tovább segítik a gondolkodást.

forrás: https://moly.hu/konyvek/janne-teller-semmi/en-es-a-konyv/anesz

Gondolatok az első parancsolatról

         A Tízparancsolat elején Isten bemutatkozik nekünk. Fontos tudni, hogy a törvényt a választott népnek adja, és tőlük is kéri számon. Nekünk hívőknek szól tehát, akiket megszabadított a bűneinkből, akik elfogadtuk a megváltást. Ez a parancsolat az alapja a többi kilencnek. Bibliakutatók szerint úgy is lehet értelmezni: Ha Isten az életem középpontja, akkor nem fogok ölni, lopni, hazudni, tisztelem a szüleimet és megfelelő módon viszonyulok az Úrhoz is. Tehát ezen a ponton az a legfontosabb kérdés, hogy kihez igazodunk? Kit követünk? Ki/mi a legfontosabb az életünkben?

            Az első parancsolatot olvasva feltehetnénk a kérdést: Vannak más istenek is? Természetesen nincsenek, csak olyanok, amiket mi bálványistenként imádunk. Annak idején Kánaán földjén a politeizmus (többistenhit) volt a természetes. Ma már nem ennyire nyilvánvalók a bálványaink, de azért megmaradtak: pl. pénz (régen Mammon), okkultizmus, babonák, szex (régen Astera, Baal) stb. Bármit képesek vagyunk bálványozni, amik fertőzik az életünket, elferdítik a gondolkodásmódunkat.

A Semmi jól példázza az ember „istencsinálási alapösztönét”. A gyerekek azt hordják össze, ami számukra fontos, ami az életük középpontjában van. Ez pedig tragédiához vezet. Megállított-e minket ez a könyv? Elgondolkodunk-e az üzenetén?

Anita

Dánia

Országismertető innen:  https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A1nia

Janne Teller

írónőről:https://hu.wikipedia.org/wiki/Janne_Teller

Így látom én

A 2020-as év első regénye Janne Teller: Semmi. Én sajnos családi okokból nem lehetek veletek. Így írásban „adom le” a véleményemet.

Bevallom, nagy érdeklődéssel vettem kezembe a regényt. Már az is szimpatikus volt, hogy a könyv emberbarát nagyságú, és ráadásul nagybetűs. Ez rossz már nem lehet! Gondoltam én!!

S a stílusa alapján valóban tetszett, olvastatta magát a történet. De a tartalma Golding: A legyek ura című művét juttatta eszembe. Elolvastam azt a könyvet, megnéztem a belőle készült filmet is. De soha többet nem vállalkoztam egyikre sem. Pedig nagyon sokszor eszembe jutott az a téma, hogy a gyerekek is milyen kegyetlenek tudnak lenni!

Elolvasva ennek a könyvnek a fülszöveget, azért is érdekelt a történet, mert iskolásokról szól. Vajon mennyire hasonlítanak és miben térnek el az ottani diákok a magyar tanulóktól? Bár az ellenkezőjét akarják bizonyítani sokan nekünk, mentalitásban semmiben sem mások! 40 évet tanítottam, mindenféle iskolatípusban. Állíthatom, hogy ha csak egy olyan erős akaratú tanuló van egy osztályban, akár pozitív, akár negatív értelemben, aki eltér az átlagtól, már nehezen kezelhetővé válhat egy osztály. S mi felnőttek, akár tanárok, akár szülők, bizony nehezen tudjuk kezelni az ilyenkor kialakuló helyzeteket, mert a diákok elsősorban a saját korosztályuknak nyílnak meg.

Amikor Pierre kijelenti az osztályban, hogy „Semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” És kivonul az iskolából, még nem gondoljuk, hogy ezzel a tettével mekkora lavinát indít el. Érteni véljük osztálytársait, amikor meg akarják győzni őt, és egyben magukat is az ellenkezőjéről. És a lépéseik is logikusnak és méltónak tűnnek. Mindenkinek az önmaga számára legkülönlegesebbet, a legfontosabbat kell feláldoznia. S egyszer csak ott találjuk magunkat, a többi felnőttel együtt a borzalom halma előtt!

Nekünk, mint világi és hívő embernek ki vagy mi a legfontosabb? Mint hívőnek, könnyű a válasz: Jézus Krisztus a legfontosabb számunkra. De őt nem tudnánk feltenni a halom tetejére, mert Ő már előbb feltette magát, és az életét a Golgotára miértünk. Mint világi embereknek, mi a legfontosabb? Vagy nincs is értelme ennek a kérdésnek? Nincs kettős énünk? Vagy mégis? Gondolkodjunk el ezen!

Jézus Krisztus maga sem kérte az Atyától, hogy kivegyen minket a Világból, de azt igen, hogy őrizzen meg benne minket. Én bízom Benne, hogy sikerrel jár! És ti?

Marika

Februári könyvünk: Venko Andonovszki: Boszorkány c. műve lesz. Egy kis kedvcsináló előzetes:

Februári előzetes

A tíz éves ünnepi alkalmunkra Weiszné Anikó „megálmodta”, hogy saját újságunk legyen, ami havonta jelenjen meg.

Jó ötletnek tartom, mert a tíz év alatt megszoktuk az igényesen válogatott irodalom olvasását és a véleménynyilvánítást a regényekről. Most az írásainkat csiszoljuk az újságban közzé tett cikkekkel.

Venko Andonovszki: BOSZORKÁNY

Venko Andonovszki a posztmodern macedón irodalom képviselője. Hazájában díjat nyert ezzel a regényével. Újszerű megoldás nála, hogy az olvasót is bevonja a regényírásba.

Új- és jelenkori történetek váltogatják egymást. A mű cselekménye filozofikus, naturalista módon mutatja be az inkvizíciós erőszak eszközeit, a középkori vallás és tudomány közti ellentmondásokat, feszültségeket. A szerelmet általában metaforikusan jeleníti meg, de olvashatunk erotikus jeleneteket is.

Idézet a könyvből:” …a férfiak saját védelmükben, hogy leplezzék elnyomott szexualitásukat találták ki az inkvizíciót.”

Kínai filozófus: „A fa szempontjából a fa kivágása -gonosztett, a papír szempontjából a fa kivágása - alkotás.”

Ha kedveled a filozofikus, elgondolkodtató történeteket, és ha felkeltette érdeklődésedet a könyvajánló, olvasd el a Boszorkányt, mert olvasni öröm.

Ildikó